EOCAPE

Részt vettünk a Tenegennel az ECOAPE (European Civil Organisation's Activity in Public Education)  2010. május 5-én a Pszichológiai Intézetben tartott konferencián. A MOSTart Nemzetközi Kulturális Közhasznú Egyesület, a konferencia szervezője  meghívtak bennünket, hogy mutassuk be a résztvevőknek a Tenegen eddigi tapasztalatait. 

• Hogyan fejleszthető az államilag fenntartott intézmények menedzsmentje és struktúrája? Milyen szerepet kaphatnak ebben a civilek?
• Milyen típusú külsős együttműködések képesek frissíteni és hatékonyabbá tenni az intézményi szakmai munkát?
• Milyen, a hagyományos szervezett képzésen kívüli nonformális tanulási lehetőség bevezetésében nyújthat segítséget civil együttműködés?
• Hogyan befolyásolja az intézményi kapacitás fejlesztését a közoktatási és civil szféra együttműködése?
• Melyek azok a forrásteremtő lehetőségek, melyek mindkét együttműködő fél előnyére szolgálnak?
• Milyen jó gyakorlatra, újfajta kommunikációs eszköz alkalmazására vagy innovatív módszertani megoldásra van már példa az együttműködés terén Magyarországon?
• Az előadásokat követő műhelymunkán lehetőség van a nemzetközi résztvevők ismerkedésére és pályázati konzorciumok összeállítására.

Az előadók:
Dr. Trencsényi László, dr. Hunya Márta, dr Gyarmathy Éva,  Kulcsár Zsolt és jómagam.

A konferencia nemcsak azért volt számunkra hasznos, mert lehetőséget kaptunk a Tenegen népszerűsítésére. A Prompt Oktatóközpont évtizedek óta együtt dolgozik  civil szervezetekkel az általuk koordinált projektben elsősorban képzőként, e-learning megoldások fejlesztőjeként, tehát sem a téma, sem a civil szemléletmód nem volt idegen számunkra. Az azonban mégiscsak meglepő volt, hogy az előadadók mennyi, a Tenegen elképzeléshez nagyon közel álló gondolatot érintettek. 

Dr. Trencsényi László a közösségi iskolákról beszélt, nagyon sok olyan kérdéskört érintve, ami bennünket is évek óta foglalkoztat, többek között azt, hogy bizony a Mária Terézia által meghozott, akkor forradalminak tekinthető újítás, hogy az iskolákat a helyi közösségek érdkeszférájához kapcsolja - ma már nem egészen úgy működik, ahogyan kellene. A centralizált oktatásszervezés, a helyi önkörmányzatok fennhatósága nem minden esetben képes a helyi kisközösségek és az iskolák érdekeit szolgálni. Gyakran sérül az iskolák és főként a tanárok önállósága. Hogyan kapcsolódik ez a gondolat a Tenegenhez? Az elmúlt évek e-learning fejlesztéseinek egyik legnagyobb hibája. Én azt a címet adtam az előadásomnak, hogy: "Kérdezd a tanárokat!" A Tenegenes fejlesztés egyik fő célkitűzése az, hogy megkérdezze a tanárokat: ők hogyan tudnák alkalmazni az e-learning 2.0-ás eszközöket a saját pedagógiai gyakorlatukban. 

Az elmúlt évek központi irányítású e-learning fejlesztései nem értek célba. A ráfordítások nem hozták meg a kívánt eredményt. Nem "intézményesülnek" az e-learning megoldások. Egyik fő indokként azt szokás mondani, hogy a pedgógusok nem rendelkeznek a szükséges IKT kompeteneciákkal. Biztos, hogy ez a pedagógusok hibája? Megkérdeztük őket? Bevontuk őket? Megfelelő módszerrel mutattuk meg a hálózati tanulásban rejlő lehetőségeket? Elképesztő, hogy a web 2.0 korszakában, amikor a szakemberek arról áradoznak, hogy milyen egyszerűvé vált az interneten való megjelenés - bárki pillanatoka alatt szerzőtárssá válhat az online közösségeben, akkor még mindig úgy kell emlegetnünk bizonyos szolgáltatásokat (például az RSS-t), mindha valami tudományos csoda volna. Pedig ha nem hókusz-pókuszolunk, akkor egy pillanat meg tudjuk mutatni a magyar szakos tanárkollágának is, hogy mennyire egyszerű ez a dolog, és milyen hasznos lehet a saját oktatási munkájában is, ha fontosnak tartja, hogy közeledjen a netgeneráció elvárásaihoz. Erről szól a Tenegen. Nem kioktatni szeretné a tanárokat arról, hogy lám-lám mennyi olyan csodás web 2.0-ás "kütyü" létezik, amit ő nem ismer, hanem: demisztifikálni a technológiát, és megkérdezni őket, mint a pedagógia hivatott és kreatív szakembereit, hogy milyen haszna lehetne ezeknek az eszközöknek az iskolában!

Nagyon érdekes volt Hunya Márta előadása a projekt alapú tanítási módszerekről. Előadása végén kiemelte: a projekt alapú oktatás nem képzelhető el IKT eszközök nélkül. A gondolat folyatatásaként magamban sorra vettem, hogy a Tenegenben bemutatott web 2.0-ás eszközök (üzenőfal, könyvjelző gyűjtemény, személyes weboldal, történetmesélő alkalmazások, stb.) milyen hasznosak lehetnének a csapatmunkában!

A Tenegen projekt egyik fő kérdésköre: hogyan tanítsuk a netgenerációt? Dr. Gyarmathy Éva előadásában egyszerre hallgathattuk a kutató pszichológust, és a kutatási eredményeket a gyakorlatban alkalmazó mentor tapasztalatait. Gyarmathy Éva arról beszélt, hogy a tanári munkában nem lehet (nem szabad!) figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a "digitális bennszülöttek" másként "veszik az adást", másként dolgozzák fel az üzeneteket, és másképpen reagálnak az eléjük állított feladatokra mint elődeik. Hihetetlenül érdekes számomra mindaz, amit az előadó azokról a kommunikációs nehézségekről mondott, amivel a kisiskolások tanárai naponta szembesülnek. És ami a legfontosabb, Gyarmathy Éva az elméletet gyakorlattá gyúrva, "kézzel fogható" ötleteket, megvalósítható pedagógiai  módszereket javasol az arra igényt tartó tanároknak. 

Kulcsár Zsolt a konnektivizmusról , és az első hazai konnektivizmus tapasztalatairól beszélt, nagyon látványos, világosan felépített előadásban. Természetesen ő is megemlítette a netgenerációt, hiszen a konnektivizmus, a hálózati tanulás a jövő tanuláselmélete, amit a pedagógia nem hagyhat figyelmen kívül, ha célja a jövő generáció tanítása. A Tenegen első moduljának kérdése: ismered a diákjaid tanulási, netezési szokásait? Tudod, hogy naponta mennyi időt töltenek a neten, és mivel foglalkoznak? Hogyan lehetne ezt az időt a pedagógiai célok érdekében hasznosítani? A kurzusban résztvevő tanárok egy közösen szerkesztett kérdőívet töltöttek ki a diákjaikkal (1086 diáktól kaptunk választ!), és a tanárkollegákkal közösen elemeztük az eredményt. Nagyon érdekes dolgokra derült fény, például arra, hogy az iskolapadokban ülő diákok többsége bizony csak fogyasztója és nem  alkotója a webes tartalmaknak. Tehát hogyan tovább? Ezt a kérdést nem az oktatáspolitikának, hanem a tanároknak kell megválaszolniuk!

Végül egy nagyon érdekes előadást hallhattunk Pethő Melindától, aki egy korábbi EQUAL projekt történetét mesélte el. A projekt keretén belül sok-sok (sajnos a pontos adatot nem jegyeztem meg) roma fiatal tanuhatott, érettségizett le, szerzett OKJ bizonyítványt és kapott munkát. Ami különösen figyelemfelkeltő az az, hogy az 50%-uk (!) még ma is dolgozik, sikerült tehát olyan eredményt létrehozni, ami képes volt túlélni a támogatási időszakot. 

Összefoglalva: nagyon hasznos, élvezetes és szakmai értékekben számomra különösen gazdag rendezvényen vehettem részt, még egyszer köszönöm. Remélem, hogy ez a rendezvény kezdete a további együttműködésnek.

A konferencia főbb honlapja: a www.mostart.org/ecoape