Netgeneráció

Az első komolyabb tanulmány amit ezzel kapcsolatban olvastam egy amerikai felmérés eredményeit foglalta össze - és mondhatom szinte faltam a több száz oldalas elemzést. (1)

A felmérés eredménye nagyon passzolt ahhoz, amit én a saját gyerekeimen (otthon és az iskolában) tapasztaltam: türelmetlenek, eredmény-orientáltak, nem szívesen olvasnak hosszú szövegeket, a vizuálisan közölt információt jobban elfogadják, "multitaszk-ban üzemelnek", stb. DE: ragaszkodnak a jó tanárokhoz, nem igazán szeretnek teljesen egyedül tanulni, legyen a felkínált eszköz egy csodás multimédia CD vagy internetes forrás.

Mivel éppen akkor zajlott egy tanár-továbbképzési programunk az Interneten, felvetettem a kollégáknak, hogy kérdezgessék már meg a gyerekeiket arról, hogy ők mennyi időt töltenek el naponta "számítógépezéssel", és mit is csinálnak, amikor "neteznek". Az egyik tanárkolléga írásos felmérést végzett az informatika fakultációs gyerekeivel, és megkaptam tőle az értékes forrást beszkennelt változatban. Pontosan tudtam, hogy a felmérés nem reprezentatív, nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni, mégis több napig silabizáltam az irományokat (rendszereztem, kategóriákat képeztem stb.), egyszerűen azért, mert hajtott a kíváncsiság. Igazából azt szerettem volna kideríteni, hogy találok-e valami hasonlóságot a hatalmas amerikai felmérés következtetéseivel. Alig merem leírni, hogy találtam, vagy mondjuk úgy "találni véltem". Azóta eltelt két év, a felmérést az idén sokkal fejlettebb technikával a Tenegenen megismételtük. Az online kérdőívet most 1086 diák töltötte ki, és megindult a beszélgetés a felmérésben részt vevő tanárok között a fórumon. A kutatást sokkal szakszerűbben Dr. Fehér Péter (ELTE) és Hornyák Judit (Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola, Budapest) folytatta, és bár a a komoly kutatás még csak most kezdődik, az eddigi eredményeket röviden összefoglalták.
Netgeneration in Hungary, 2010

Időközben támadt egy kis problémám a fórumon kialakult beszélgetés és az említett publikáció kapcsán. A tanárok egyöntetű véleménye, és a publikáció következtetése egyaránt ez: "Magyarországon a netgeneráció még várat magára". Na ezt én nem értem. Mit neveznek a szakirodalomban "netgenerációnak"?

Azok az 1980 után született fiatalok, akik beleszülettek a a digitális korszakba, akik kiskoruktól kezdve használják a számítógépet. Ennyi, és nem több.

Akkor miért is mondjuk, hogy itthon a netgeneráció még várat magára? A mi felméréseinkből is az derül ki, hogy a magyar gyerekek legalább annyi időt töltenek a számítógép előtt mint a fejlettebb országbeli társaik. (2) (Természetesen vannak óriási különbségek a lehetőségeik tekintetében, de most az átlagos anyagi körülmények között élő gyerekekről beszélek.) Azt is mondhatom, hogy ugyanannyi időt pazarolnak el hülyeségekkel a neten, mint nyugat-európai, amerikai társaik. Ugyanúgy fel vannak szerelve mobiltelefonnal, ugyanúgy igyekeznek "folyton bekapcsolva" lenni, és lógni a neten, szóval minden lehetőséget megragadni amit a technológiával átitatott korszak kínál nekik. Számomra az, hogy létezik Magyarországon a netgeneráció, az nem kérdés! Ez egyszerű szillogizmussal adódik.
Nagyon nem szeretnék azon sajnálkozni, hogy a gyerekeink a neten nem tanulnak, hanem csetelnek. Ez tény, ezen nincs mit rágódni. 



Én azt gondolom, hogy azt lenne fontos kutatnunk, hogy:

1) Igaz-e, hogy a mai gyerekeknél eltolódik az ismeretbefogadás a bal agyféltekés funkcióktól a jobbosak felé?
2) Igaz-e, hogy az a médium, amit túlsúlyosan használunk, megváltoztatja az érzékelési, tanulási, ismeretszerzési funkcióinkat?
3) Ha netán az előbbi kérdésre pozitív a válasz, valóban változtatni kell a tanítási módszereinken, ha a mai nemzedéket jól szeretnénk tanítani?
4)  Mit tehetünk, mi tanárok, hogy a kölykök sok-sok elfecsérelt netezési idejét a saját malmunkra (és persze az ő saját malmaikra:)! hajtsuk?
5) Vajon nem a "tipográfiai ember" csapdájában vagyunk, amikor kijelentjük, hogy az írott szöveg az egyetlen igazi médium?
6) Amúgy mellesleg, nincs véletlenül igaza Ken Robinsonnak (és néhány hazai pszichológus szakembernek is :)) abban, hogy a mai iskola túlságosan a bal agyféltekére koncentrál?

És még folyathatnám, de mivel nem szeretnék a tudományos értekezés igényével fellépni, egyszerű tanárként ennyit kérdezek, mert ez érdekel!

(1) Educating the Net Generation, Diana G. Oblinger and James L. Oblinger, Editors, 2005 EDUCAUSE. http://www.educause.edu/educatingthenetgen/)

(2) "A generációkról szóló elméleteknek általában az a funkciója, hogy jól érzékelhetővé és megfoghatóvá tegye azokat a kulturális, szocializációs különbségeket, amelyek a különböző korosztályok között megfigyelhetőek. Az ezekhez az elméletekhez kapcsolódó frappáns és sommás elnevezések ugyan Magyarországon kevésbé elterjedtek, de sokak számára ismerős lehet a második világháború után, az 1950-es, 1960-as években született „baby-boom” generáció, de elterjedt a döntően az 1970-es években születetteket leírni hivatott „X-generáció” is. Az ábécében sorban haladva őket követi az 1981 és 2001 között született „Y-generáció”, (szokás őket a milleniumiaknak is nevezni), illetve a legfiatalabbaknak kijáró „Z-generáció” kifejezés. E két utóbbi generáció egyik legfontosabb ismertetőjele, hogy ők már beleszülettek abba a világba, amelyet egyre inkább meghatároznak a különböző digitális technológiák: ők tehát az IT-generáció.) (Ithaka: Ságvári Bence "Az IT generáció Technológia a mindennapokban: kommunikáció, játék és alkotás" http://www.ithaka.hu/Kezdolap?&news_id=17&page=details)

EOCAPE

Részt vettünk a Tenegennel az ECOAPE (European Civil Organisation's Activity in Public Education)  2010. május 5-én a Pszichológiai Intézetben tartott konferencián. A MOSTart Nemzetközi Kulturális Közhasznú Egyesület, a konferencia szervezője  meghívtak bennünket, hogy mutassuk be a résztvevőknek a Tenegen eddigi tapasztalatait. 

• Hogyan fejleszthető az államilag fenntartott intézmények menedzsmentje és struktúrája? Milyen szerepet kaphatnak ebben a civilek?
• Milyen típusú külsős együttműködések képesek frissíteni és hatékonyabbá tenni az intézményi szakmai munkát?
• Milyen, a hagyományos szervezett képzésen kívüli nonformális tanulási lehetőség bevezetésében nyújthat segítséget civil együttműködés?
• Hogyan befolyásolja az intézményi kapacitás fejlesztését a közoktatási és civil szféra együttműködése?
• Melyek azok a forrásteremtő lehetőségek, melyek mindkét együttműködő fél előnyére szolgálnak?
• Milyen jó gyakorlatra, újfajta kommunikációs eszköz alkalmazására vagy innovatív módszertani megoldásra van már példa az együttműködés terén Magyarországon?
• Az előadásokat követő műhelymunkán lehetőség van a nemzetközi résztvevők ismerkedésére és pályázati konzorciumok összeállítására.

Az előadók:
Dr. Trencsényi László, dr. Hunya Márta, dr Gyarmathy Éva,  Kulcsár Zsolt és jómagam.

A konferencia nemcsak azért volt számunkra hasznos, mert lehetőséget kaptunk a Tenegen népszerűsítésére. A Prompt Oktatóközpont évtizedek óta együtt dolgozik  civil szervezetekkel az általuk koordinált projektben elsősorban képzőként, e-learning megoldások fejlesztőjeként, tehát sem a téma, sem a civil szemléletmód nem volt idegen számunkra. Az azonban mégiscsak meglepő volt, hogy az előadadók mennyi, a Tenegen elképzeléshez nagyon közel álló gondolatot érintettek. 

Dr. Trencsényi László a közösségi iskolákról beszélt, nagyon sok olyan kérdéskört érintve, ami bennünket is évek óta foglalkoztat, többek között azt, hogy bizony a Mária Terézia által meghozott, akkor forradalminak tekinthető újítás, hogy az iskolákat a helyi közösségek érdkeszférájához kapcsolja - ma már nem egészen úgy működik, ahogyan kellene. A centralizált oktatásszervezés, a helyi önkörmányzatok fennhatósága nem minden esetben képes a helyi kisközösségek és az iskolák érdekeit szolgálni. Gyakran sérül az iskolák és főként a tanárok önállósága. Hogyan kapcsolódik ez a gondolat a Tenegenhez? Az elmúlt évek e-learning fejlesztéseinek egyik legnagyobb hibája. Én azt a címet adtam az előadásomnak, hogy: "Kérdezd a tanárokat!" A Tenegenes fejlesztés egyik fő célkitűzése az, hogy megkérdezze a tanárokat: ők hogyan tudnák alkalmazni az e-learning 2.0-ás eszközöket a saját pedagógiai gyakorlatukban. 

Az elmúlt évek központi irányítású e-learning fejlesztései nem értek célba. A ráfordítások nem hozták meg a kívánt eredményt. Nem "intézményesülnek" az e-learning megoldások. Egyik fő indokként azt szokás mondani, hogy a pedgógusok nem rendelkeznek a szükséges IKT kompeteneciákkal. Biztos, hogy ez a pedagógusok hibája? Megkérdeztük őket? Bevontuk őket? Megfelelő módszerrel mutattuk meg a hálózati tanulásban rejlő lehetőségeket? Elképesztő, hogy a web 2.0 korszakában, amikor a szakemberek arról áradoznak, hogy milyen egyszerűvé vált az interneten való megjelenés - bárki pillanatoka alatt szerzőtárssá válhat az online közösségeben, akkor még mindig úgy kell emlegetnünk bizonyos szolgáltatásokat (például az RSS-t), mindha valami tudományos csoda volna. Pedig ha nem hókusz-pókuszolunk, akkor egy pillanat meg tudjuk mutatni a magyar szakos tanárkollágának is, hogy mennyire egyszerű ez a dolog, és milyen hasznos lehet a saját oktatási munkájában is, ha fontosnak tartja, hogy közeledjen a netgeneráció elvárásaihoz. Erről szól a Tenegen. Nem kioktatni szeretné a tanárokat arról, hogy lám-lám mennyi olyan csodás web 2.0-ás "kütyü" létezik, amit ő nem ismer, hanem: demisztifikálni a technológiát, és megkérdezni őket, mint a pedagógia hivatott és kreatív szakembereit, hogy milyen haszna lehetne ezeknek az eszközöknek az iskolában!

Nagyon érdekes volt Hunya Márta előadása a projekt alapú tanítási módszerekről. Előadása végén kiemelte: a projekt alapú oktatás nem képzelhető el IKT eszközök nélkül. A gondolat folyatatásaként magamban sorra vettem, hogy a Tenegenben bemutatott web 2.0-ás eszközök (üzenőfal, könyvjelző gyűjtemény, személyes weboldal, történetmesélő alkalmazások, stb.) milyen hasznosak lehetnének a csapatmunkában!

A Tenegen projekt egyik fő kérdésköre: hogyan tanítsuk a netgenerációt? Dr. Gyarmathy Éva előadásában egyszerre hallgathattuk a kutató pszichológust, és a kutatási eredményeket a gyakorlatban alkalmazó mentor tapasztalatait. Gyarmathy Éva arról beszélt, hogy a tanári munkában nem lehet (nem szabad!) figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a "digitális bennszülöttek" másként "veszik az adást", másként dolgozzák fel az üzeneteket, és másképpen reagálnak az eléjük állított feladatokra mint elődeik. Hihetetlenül érdekes számomra mindaz, amit az előadó azokról a kommunikációs nehézségekről mondott, amivel a kisiskolások tanárai naponta szembesülnek. És ami a legfontosabb, Gyarmathy Éva az elméletet gyakorlattá gyúrva, "kézzel fogható" ötleteket, megvalósítható pedagógiai  módszereket javasol az arra igényt tartó tanároknak. 

Kulcsár Zsolt a konnektivizmusról , és az első hazai konnektivizmus tapasztalatairól beszélt, nagyon látványos, világosan felépített előadásban. Természetesen ő is megemlítette a netgenerációt, hiszen a konnektivizmus, a hálózati tanulás a jövő tanuláselmélete, amit a pedagógia nem hagyhat figyelmen kívül, ha célja a jövő generáció tanítása. A Tenegen első moduljának kérdése: ismered a diákjaid tanulási, netezési szokásait? Tudod, hogy naponta mennyi időt töltenek a neten, és mivel foglalkoznak? Hogyan lehetne ezt az időt a pedagógiai célok érdekében hasznosítani? A kurzusban résztvevő tanárok egy közösen szerkesztett kérdőívet töltöttek ki a diákjaikkal (1086 diáktól kaptunk választ!), és a tanárkollegákkal közösen elemeztük az eredményt. Nagyon érdekes dolgokra derült fény, például arra, hogy az iskolapadokban ülő diákok többsége bizony csak fogyasztója és nem  alkotója a webes tartalmaknak. Tehát hogyan tovább? Ezt a kérdést nem az oktatáspolitikának, hanem a tanároknak kell megválaszolniuk!

Végül egy nagyon érdekes előadást hallhattunk Pethő Melindától, aki egy korábbi EQUAL projekt történetét mesélte el. A projekt keretén belül sok-sok (sajnos a pontos adatot nem jegyeztem meg) roma fiatal tanuhatott, érettségizett le, szerzett OKJ bizonyítványt és kapott munkát. Ami különösen figyelemfelkeltő az az, hogy az 50%-uk (!) még ma is dolgozik, sikerült tehát olyan eredményt létrehozni, ami képes volt túlélni a támogatási időszakot. 

Összefoglalva: nagyon hasznos, élvezetes és szakmai értékekben számomra különösen gazdag rendezvényen vehettem részt, még egyszer köszönöm. Remélem, hogy ez a rendezvény kezdete a további együttműködésnek.

A konferencia főbb honlapja: a www.mostart.org/ecoape