- bizonyításra nem nagyon szorul, hogy a jól szerkesztett, strukturált jegyzetelés hatékonyabb, mint lineáris, egybefolyó szövegben való rögzítés
- vajon hogyan lehet valakit megtanítani a strukturált jegyzetelésre? A nemlineáris jegyzetelés hátterében komoly kognitív képességek állnak, nem? Ha valaki jó az összefüggések gyors felismerésében, gyors a csomópontok összekapcsolásában, akkor képes erre. A jegyzetelési képesség csak egy megnyilvánulási formája az egyéb képességeknek, nem?
- a fogalomtérkép készítés egy folyamat: segít a vizualizáció egy fogalomrendszer megértésében, egy koncepció felépítésében. Mi köze ennek a jegyzeteléshez? Szerintem semmi: egy előadás hallgatása közben figyelünk, megpróbáljuk megérteni amit közvetíteni próbál az előadó, teljes képtelenség azt feltételezni, hogy eközben képesek vagyunk az adott témakör fogalomtérképét felvázolni. Mit gondoltok?
- a fogalomtérkép csak egyféle eszköz, amit mostanában főként a humán területek fogalomrendszerének vizualizációjára alkalmaznak. A műszaki tudományokban, szoftverfejlesztésben kezdetektől alkalmaznak vizualizációs tervező eszközöket (lásd blokkdiagram, folyamatábra, logikai adatmodell, UML diagramok, stb.). Ezek összetetteb geometriai szerkezetűek mint a fogalomtérkép, méretük nerm korlátozott, azzal a céllal készülnek, hogy az elképzelést mások is megértsék, csoportmunkát feltételeznek. A fogalomtérkép sokkal személyesebb, ha egy összetettebb koncepciót prezentál, akkor a szerző magyarázata nélkül nehezen érthető. Ez persze nem általános, hiszen ha egy csoport hosszabb ideje egy bizonyos témakör elemzésével foglalkozik, valaki készíthet olyan fogalomtérképet amely a többiek számára világosabbá teszi az összefüggéseket - persze megint csak az illető egyéni látásmódja tükrében.
- az előadás közbeni jegyzetelés szerintem nem kapcsolható közvetelenül a fogalomtérképészethez. Az igaz, hogy mindenkit ösztönözni és tanítani kell a strukturált jegyzetelésre, de erre nem a fogalomtérkép a legalkalmasabb.
- a jegyzetet általában a megértés előtti állapotban készítjük, a fogalomtérképet megértés közben, ha már van valami elképzelésünk a dologról.
- a fogalomtérkép lehet abszolut személyes (egyedül rágódunk valamin, miközben készítjük, a jegyzet külső hatásra, irányítottan zajlik - a belső mozgósítási szint alapján nagy lehet a különbség!)
- a fogalomtérkép nagyon is lehet a közös gondolkodás eszköze az iskolában, a tanár által finoman irányítva, de a gyerekek kreativititásának érvényesülését elősegítve
Miközben bóklásztam, ezt találtam, és egy függőleges áttekintés után úgy látom, hogy a témakört több oldalról közelítik, érdemes elolvasni.
Joseph D. Novak, Alberto J. Canas: The theory underlying consept maps and how to use them (Florida Institute for Human and Machine Cognition)
http://cmap.ihmc.us/Publications/ResearchPapers/TheoryCmaps/TheoryUnderlyingConceptMaps.htm
5 megjegyzés:
"Szerintem semmi: egy előadás hallgatása közben figyelünk, megpróbáljuk megérteni amit közvetíteni próbál az előadó, teljes képtelenség azt feltételezni, hogy eközben képesek vagyunk az adott témakör fogalomtérképét felvázolni."
Ezzel nem értek egyet. Amikor hallgatunk egy előadót, nagyon könnyen passzív jegyzetelős állapotba kerülünk, amikor ahelyett, hogy végiggondolnánk a hallottakat, inkább gyorsan leírjuk, hogy nehogy elfelejtsük azt. Ez a kényszer abból is fakad, hogy félünk nem jegyzetelni, félünk attól, hogy ha nem írunk le mindent, elfelejtük az értékes gondolatokat, ergo lemaradunk valamiről.
Nos, szerintem ezt az attitűdöt célszerű felcserélni egy szelektív, csak arra fókuszálok, ami engem megmozgat típusú koncentrálásra. Elkezdtem rajzolni a fogalomtérképet, kidomborítom mindazt, amihez vannak kapcsolódóan ismereteim, elkezdek aktívan foglalkozni az elhangzottakkal, és közben lemaradok néhány előadói gondolatról. Ez korántsem baj, mert cserében sokkal jobban elhelyezem magamban azt, amihez tudok kapcsolódni.
Szerintem ha ezt a mentális váltást hallgatóként elvégezzük, megszűnik az a kényszer, hogy mindent lejegyzeteljünk, és nem fogunk rettegni attól sem, hogy lemaradunk valamiről.
Ja, hogy így hogy fogok vizsgálni? Nos, nem érdekel. Nem a vizsga miatt tanulok/hallgatok előadást, hanem azért, mert érdekel.
Igen, lehet, hogy én túlságosan a saját tapasztalataimból indultam ki, és nehezen tudtam elképzelni, hogy mondjuk a Leibnitz-tétel bizonyításának magyarázatát hogyan rajzolnám fel egy fogalomtérképben, és én főleg akkor szoktam rajzolgatni, amikor unom az előadást, de azok a rajzok nem a témáról szoktak szólni :). És igazad van, valószínűleg ez is alkat kérdése - a vizuális típusú emberek teljesen másként dolgozzák fel amit hallanak, és születhet közben egy fogalomtérkép ha ehhez még némi rajzkészség is járul. Felmerül persze a figyelem-megosztás képessége is, hogy tovább bonyolódjón a dolog.
Éppen ezért nehéz az elméleti megközelítés itt is, mint a tanulással kapcsolatos bármilyen más kérdésben - azonnal olyan területekre csapódunk, ahol sok a megmagyarázhatatlan dolog, és marad a modellezés - ami általában csak egyfajta megközelítés.
A kulcsi árt írt dolgokkal egyet tudok érteni, és a tiéddel is teljes mértékben. Aktív tanulóként (éppen most csinálok magamból mestert :) ) tudom, hogy az órán képtelenség mindent leírni. Én mindig igyekeztem ezért vázlatot írni, nyilazgatva dolgokat, következtetést, egyszerűsítést levonva. Viszont érthető a frusztráció, hiszen azokból a tárgyakból, melyeknek nincs háttérirodalma (értsd kiadott jegyzete), bizony a felkészülés során gondot jelenthet egy rövidített vázlat. (A vázlat most akkor legyen egy fogalomtérkép, de a lényeg, hogy az csak egy kivonat) Ugyanakkor szerintem nagyon jól rávilágítottál arra, hogy tanulás, tanulási stílus nem vagyunk egyformák. Annak idején akartunk csináltunk egy felmérést volt munkahelyemen Jenei Zsolt kollégámmal, mennyire vizuális, audutív, stb a tanulók, ezzel probáltuk megoldani, önálló tanuláshoz ötleteket adni (http://kisvilag.blogspot.com/2010/02/tanar-mint-zavaro-tenyezo.html). És bizony a fogalomtérképészethet is úgy érzem kell egyfajta érzék, stílus. Persze, minden elsajátítható, megtanulható, de attól még nem lesz belőlem festő, hogy megtanultam festeni. Ja, és kulcsi! Tény, nem a vizsgáért tanulunk... Ööö... Azt hiszem fel kell ébrednem... Dehogynem! Úgy van kitalálva a rendszer, hogy a vizsgára tanulunk. Csak annyit és csak azt, ami oda kell. Ez ivódott belénk, erre vagyunk ösztönözve. Ez nagy hiba, de sajnos így van. :(
Kösz a reflexiót jnc, el fogom olvasni a bejegyzést, amire utalsz. Én továbbra is kötöm az ebet... Számomra nem azonos a "nemlineáris" jegyzetelés a fogalomtérképpel. És továbbra is azt gondolom, hogy többen tudnak jól strukturált (nemlineáris) jegyzetet írni órán, mint fogalomtérképszerűen jegyzetelni. Lehet, hogy nincs igazam, egy biztos, én előadáson nem rajzolnék térképet, ami szerintem sokkal inkább egyéni elmélyülést igénylő munka, mint amikor egy másik ember mondandójára, kifelé figyelek - ilyenkor legfeljebb egy jól tagolt, "összenyilazott" nem feltétlenül lineáris, sőt rajzokkal feldíszített írásműre vagyok képes, ami nem fogalomtérkép. Egy új anyag feldolgozásakor az iskolában, együttműködéssel, közösségi munkával jól el tudom képzelni a fogalomtérképészetet, és elképzelhetőnek tartom, hogy a kölykök rákapnak a saját egyéni tanulásukban is.
Értem én a gondolatot. Ráadásul, mivel még nem nagyon fogalomtérképeztem, számomra ugye ez egyelőre annyi érződik, hogy egy vizuális formában, strukturáltan elhelyezett fogalmi szerkezetet alkotunk. Ez számomra akár egy nemlineáris jegyzetelést is jelentheti. Azóta persze olvasok, és kezdem azt érezni, hogy egyfajta gondolkodássegítő grafikus módszer. Persze, lehet, hogy egyben mindkettő :D
Jaj és bocsánat, a délelőtti kapkodásban rossz linket csatoltam. Itt a helyes a tanulási stílus méréséről. (Mármint abból a szempontból ami a vizuális jegyzeteléshez kapcsolódhat): http://kisvilag.blogspot.com/2009/09/te-milyen-tanulo-vagy.html
Megjegyzés küldése