Most vagy "megállj"-t mondok, vagy becsődölök. A htk1-ben annyi érdekes új arcot látok, hogy nem tudok leszakadni, olvasok, olvasok, olvasok, boklászok a linkeken, és mindig akad valami, ami miatt nem bírom abbahagyni, pedig körmömre ég a munka. Felmerül bennem a kérdés, hogy ezt vajon meddig lehet így csinálni? Van egy ötletem a konnektivizmusról - amiről egyébként úgy gondolom, hogy önmagában csak egy szó az új technológiák által életre hívott kommunikációs jelenség megnevezésére, és mivel túl általános, lassan semmitmondóvá lehet, ha nem vigyázunk, vagy esetleg szerteágazik majd a különböző területekre, ahol is majd a területtől függően vizsgálódhatunk - azt gondolom, hogy a mostani a hétköznapokat felborító "rákattanós" állapot csak a kezdeti fázis, amiből létrejöhetnek az új szálak és jó esetben egy tartós közösség. Engem nem is igazán a felvetett témák ösztönöznek a kapcsolódásra(azért azok is), hanem sokkal inkább TI, itt mindnyájan a beláthatatlanul sokféle, számomra újszerű gondolkodásmóddal, egy-egy dolog számomra újszerű megközelítésével.
Visszatérve az előbbi közbevetésre a gondolatjelek között: nem a konnektivizmusról szeretnék gondolkodni, hanem arról, hogy az új kommunikációs lehetőségek hogyan hatnak a különböző életterekben, és közülük is a hozzám legközelebb álló területen, az oktatásban. Persze lehet, hogy ez a megközelítés messze nem a legjobb, de kicsiben szeretek gondolkodni, reménykedve, hogy hátha egyszercsak nagy lesz belőle. Kicsiben próbálkozunk a Tenegenes tanárokkal (http://tenegen.eu/tmoodle ), és ha látnátok, hogyan növekszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése