"Valami itt nagyon el lett számolva. Senki nem kalkulált az őszi szünettel? De az is tetszik, hogy a kurzusvezető is el van havazva."
Jaj de vicces :)! Hogy találta ki? Tegnap belemerültem a résztvevők blogjainak olvasásába. Órákig nem tudtam abbahagyni. A bejegyzések tele sziporkákkal, kedvességgel, nyíltsággal. Felmerült bennem a gondolat, kicsit kifordítva Ken Robinson-t:
Igaz, hogy az iskola kiöli a pedagógusokból a kreativitást?
Folyamatosan próbálkoznak, de amint a mellékelt ábra mutatja, ez nem jön össze senkinek!
A bejegyzésekben akadtak zsörtölődések is, szinte egytől-egyik jogos, eszembe nem jutott megbántódni. A másik gondolatom - szintén a blogok olvasása közben támadt - a kurzusban tökéletesen működik a "tanár-diák" szerepcsere. Rengeteget tanultam (tanultunk kollegáimmal együtt) a résztvevőktől (nyeltem egy nagyot, de bevalottam :)). Két hét alatt "kincs hegyek" halmozódtak fel a CMS-ben (a tartalom menedzsment rendszerben), folyamatosan gondolkodom, hogy lehetne megőrizni, tovább vinni, feldolgozni. Megpróbálok számokat mondani:
A kurzusban jelenleg körül-belül 90-en vagyunk aktívan jelen, de az első kredites házit eddig csak 52-en adták le (!). A fórumokon a hozzászólások száma 450 körül van, a belső blogokon 23 képernyő oldalnyi bejegyzés (egy oldalon 10-15 bejegyzés a szöveg hosszától függően). Ehhez jönnek a szépséges külső blogok, a pillanatnyi állás szerint 30 darab. Végül a kérdőívekben 640-nél tartunk. Átlagosan 5-6-an vagyunk fenn az oldalon folyamatosan reggel 8-tól, az utolsók este 11-körül szokták becsukni az "ablakaikat".
Közben naponta voltak technikai problémáink, és újabb, meg újabb ötleteink - ez is, az is szaporította a munkát. Ahogy nekiláttam a blogok olvasásának, egyre inkább belemerültem, és óriási hiányérzettel zártam: rájöttem, hogy képtelen leszek mindet elolvasni, különösen, ha mindegyiknél eszembe jut valami, és ha pár szóban is, de megpróbálok reflektálni. Mindannyiótoknak ajánlom: lapozzatok bele a belső blogokba - csak vigyázzatok, bele ne feledkezzetek, mert a család nem kap vacsorát, vagy aki megfőzte, dühös lesz, ha a gép mellett akarod elfogyasztani.
Valóságos megkönnyebülés volt rájönni, hogy nem tudjuk a kérdőívek feldolgozását ezen a héten lezárni. Többen jeleztétek, hogy ez a tempó tarthatalan - mi is így éreztük, és meghirdettük a pár napos pihenőt. Hirtelen a szokásosnál nagyobb csend lett a Tenegenen.
Mi is történt valójában? Időnként az a benyomásom, mintha olyan emberekkel "beszélgetnék", akiket évek óta ismerek. Irigykedve olvastam egy blogon: "Figyelj, akár össze is futhatnánk egy találkára, hiszen itt lakunk egymáshoz közel". Egyszerre találom ijesztőnek és rendkívül izgalmasnak a pár nap alatt exponenciálisan növekvő tudáshalmazt amit közösen felhalmoztunk, és töröm a fejemet, hogy hogyan lehet a következő pár hónapban valamiféle rendet vágni. Tudjátok, úgy, mint ahogyan az óra végén szépen összefoglalunk. Az a gyanúm, hogy ez nem lesz egyszerű. Évek óta fenn vagyok a neten, de ilyen inspiráló közösséget még nem éreztem magam körül. Azt gondolom, hogy itt kell majd feladni azt a jól bevált gyakorlatot, hogy egy kurzust elkezdünk, majd egy meghatározott időpontban befejezünk, mint amikor vége az órának, és becsukjuk magunk mögött az osztályterem ajtaját.
4 megjegyzés:
Szia Mária!
Egy kicsit boldoggá tesz az a tudat, hogy nem csak én vagyok elhavazva. Mi itt Pécsett kicsit később csatlakoztunk hozzátok, és mindenki másra számított. ne érts félre, ez nagyon jó dolog, csak azth hitteem én is, hogy szöveget szerkesztünk, táblázatkezelést tanulunk, és szép prezentációkat állítunk majd össze.De nem:)
valami egészen új dologgal szembesültünk október 12-e körül. az első hét után még az újdonság varázsa uralkodott mindenkin, de aztán jöttek a problémák. Rengeteg adat és tananyag, amit el kell olvasni, kommentálni kella fórumin, a blogban, a külső bloggerben. Volt ey hét szünet, ami arra jó volt, hogy megszokjuk az előttünk lévő felületet, írjunk ide, meg oda. elkészítettem a házimat már csütörtökön, de többek még a mai napig nem jutottak oda, hogy ezt megtegyék. Én is tapasztaltam, de nem láttam át úgy, mint te, hogy számszerint hányan készültek el a tényleges határidő előtt, vagy pont a határidőre.
Bevallom, én nem szoktam a neten ennyit olvasni és a fejem és a szemem sem bírja, d e a nagy problémám, hogy még mindíg nincs netem otthon, és lehet, hogy november végénél hamarabb nem is lesz. hogyan csinálom meg a videokonferenciás feladatot, hétvégén, amikor lenne több időm nem tudok net közelébe kerülni, mert csak az iskolában tudok.:(
Kicsit rossz, mert nem vagyok olyan, hogy nem csinálom meg a rám kiszabott feladatokat és ez bosszant egy kicsit, mert az a mottóm saját maghoz, hogy valamit vagy rendesen csinálok, vagy sehogy. De ímmel -ámmal nem szertek semmit sem "letudni". Sajnos ilyen vagyok.
Kedves Krisztina, értem az aggodalmadat, és köszönöm, hogy leírtad mindezt nekem. Kezdem a legfontosabbal: a tanulási útmutató csak javaslat, a leckék végén a gyakorlatok nem kötelezőek. Ahhoz, hogy megszerezd a tanúsítványt, az is elég, ha szigorúan csak a TC01A... kezdetű feladatokat oldod meg 60%-os szint felett. El tudom képzelni, milyen nehéz lehet ez is, ha nincsen otthon neted. A másik - ha nem tesz jót a szemednek, hogy a gépen olvasol, akkor a leckékben a cím fölött látsz egy kis nyomtató ikont, amivel az iskolában ki tudod nyomtatni a szöveget, ez talán segít. Látom, hogy maximalista vagy magaddal szemben, de itt, ebben a kurzusban, erre nincs szükség! Az "apró"-kat csak akkor csináld meg, ha kifejezetten érdekel. Semmi baj nem lesz például abból, ha a webkonferenciát kihagyod az életedből:). A gyerekeink nagy élvezettel "lógnak" a neten, és mi ebbe szeretnénk egy kicsit belelátni, mi ennek az oka? Ha nem tudunk erről semmit, hogyan tudunk hatni rájuk? Most belekóstolunk, ez a lényeg! Nagyon szépen köszönöm a bejegyzésedet, sokat segítettél abban, hogy tudjam, mit kell elmondanom a többieknek, és remélem, hogy egy kicsit sikerült Téged is megnyugtatnom! :)
Köszönöm szépen a megnyugtatást, szem előtt fogom tartani, aztán majd meglátjuk, hogy mire lesz időm :)
Annyira jó volt olvasni ezt a bejegyzésedet! Hasonló érzéseim voltak nekem is - nem volt az a más továbbképzéseken szokásos "első nap" hangulat... Ami a Ti hozzáállásotoknak is köszönhető persze.
Tetszett a Ken Robinson idézet megfordítása... hm.. a válasz alighanem a DE IGEN!... Az okok persze sokfélék, de a tény attól még tény marad.
Megjegyzés küldése