Az egyik kollegámnak meséltem, hogy van egy fiatal srác ismerősöm, aki most kezdte a negyedik évet egyik egyetemünkön, és arról panaszkodott, hogy az első hat előadásból (különböző előadókkal) eddig öt volt 'dögunalmas' és egy volt jó. Az egyik előadó igen nehezményezte, hogy a diákok laptopon szeretnének jegyzetelni. Kezdtünk arról beszélgetni a kollegákkal, hogy ez a korosztály (20-25 évesek) egyre inkább a weben fogja pótolni azt, amit a suliban nem kap meg.
És a fiatalabbak? E-learning-gel foglalkozunk már évek óta, de arról csak sejtésünk van, hogy mit is csinál a tizenéves korosztály az interneten - annyit tudunk biztosan, hogy "lóg" rajta.
Elhangzottak a szokásos mondatok, hogy milyen jó sorunk volt nekünk a középiskolában, az egyetemen, mennyi emlékezetes tanárunk volt, és hogy, a helyzet a szóbeszéd alapján drasztikusan romlik - szóval már majdnem belementünk a szokásos nyavalygásba, fokozatosan eljutva ahhoz a kérdéshez, hogy vajon meddig tudják még tartani magukat ezek az intézmények. Ekkor jöttem én azzal, hogy kifejezetten kétségbe ejtő számomra a gondolat, hogy a gyerekeink, unokáink nem az osztályban, a jó kis, telefirkált padokban ülve tanulnak majd, hanem otthon, egyedül ülve egy szobában "e-learning"-eznek, és a "ne szórakozz, fiam" felszólítás arra vonatkozik majd, hogy "ne mással csetelj". Ekkor a kollegám mondott egy igen nagy okosságot: az általános és középiskolák legszentebb feladata nem az volna, hogy az atomfizika alapjait lefektessék a kölykök agyában, hanem az, hogy közösséget építsenek, kulturát, kulturáltságot közvetítsenek, azaz, hogy neveljenek. És éppen ez-az, ami a ma iskolájában egyre kevésbé sikerül. Na körülbelül itt hagytuk abba, és nem volt időnk megoldani a fogas kérdést, hogy hogyan is tehetnénk ez ügyben valami jót a mi e-learning-ünkkel, amiben mi nagyonis bízunk. De ami késik, nem múlik!
1 megjegyzés:
Igen. Arról beszéltünk, hogy milyen lesz a holnap iskolája, vagyis inkább arról, hogy milyennek kellene lennie, és - mivel mi ezzel foglalkozunk - mi lesz benne az e-learning szerepe.
És azt hiszem, ez a kulcskérdés: mi a szerepe? Ott csúsznak el a dolgok, amikor azt kérdezzük valamiről: jó vagy nem jó, kell vagy nem kell? Mert, ha nem a válasz, a jó ötletek, az újító szándék szemétre kerül - persze csak egy ideig, mert egyszer csak igent fog valaki mondani, és akkor jön a még rosszabb: ez lesz az abszolút, ezt kell mindenhol, mindenre, mindenkinek alkalmazni.
Tehát végre nem egy innováció létjogosultságán kellene lamentálni, hanem az érvényességi körén. Kutassuk azt, hogy az e-learning hol használható, kiknek, mire, milyen körülmények között, milyen mértékben!
Megjegyzés küldése