Iskola a webhatáron

Kedves Tenegenesek - meg az ISO 9001-2001

2010-10-27T13:41:00.000-07:00

Azt írja a kedves Matúz Éva a blogjában, hogy "mióta kitaszítást nyertem a Tenegen tanfolyam falai közül..."! Először elképedtem, aztán rájöttem, én is itt állok egy jó adat hiányérzettel. Pedig a vége felé úgy éreztem, hogy belerokkanok a "hátrahagyott alkotások" feldolgozásába, és örülni fogok a konferencia utáni csendnek. Hát, nem ez történt. Az öt hónapra tervezett kísérletből egy év lett, és nem mondhatnám, hogy elégedetlennek kellene lennem, lennünk. A konferencián nagyon-nagyon fáradt voltam, ráadásul nem volt fűtés a koleszban, jól megfáztunk, az élmények mellé egy tüdőgyulladást is sikerült hazahoznom. Micsoda rohanás volt a két nap! Ahogy az szokott lenni a konferenciákon: nem tudtunk eleget beszélgetni, messze nem így képzeltem a bizonyítványok átadását, sokkal többet szerettem volna élőben megtudni Rólatok. És persze az sem sikerült, amire készültem: kigyűjtöttem a belső blogok írásait kb. 250 oldalban, szerettem volna elolvasni azokat amiket a tanfolyam közben nem sikerült, és a konferencián reflektálni.
Tudjátok, mi az érdekes? Amikor a pályázatot írtuk, olyan világosan láttam, hogy mit szeretnénk csinálni, és most, hogy közeledünk a végéhez, meg kellene írni a beszámolókat, itt ülök bambán, és fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne szép tudálékosan "összegezni" a történetet. Nagyon hamisan cseng számomra, hogy "a Tenegen egy tanfolyam volt". A tanfolyamon vannak tanárok és résztvevők. Valójában erről itt szó sem volt. Igaz, hogy előzetesen mi itt Gödöllőn tényleg egy tanfolyamot terveztünk, összeállítottunk sok-sok anyagot, meg próbáltuk kitalálni, hogy mi hogyan is lesz, de végülis szép lassan átvettétek az irányítást. Mi írtunk egy-két oldalnyi leckét, Ti írtatok hozzá száz oldalnyi blogbejegyzést, és mondtatok annyi okosságot, amire még mindig visszajárhatunk csemegézni... Szeretném remélni, hogy a Tenegen tényleg nem egy tanfolyam volt, amit a bizonyítványok átadásával le lehet zárni. Meg most sem fogom...

Egy valami most eszembe jutott még, miután meglátogattam Matúz Éva blogját, és onnan tovább Kulcsi blogjába, elolvasni Rogers pontjait a tanításról. Tudjátok, hogy nem csak az iskolákat, de az ilyen útszéli "felnőttképzőket" is agyon gyötrik a különböző ISO (mizó) minőségirányítási rendszerekkel. 2001-ben csináltunk először ilyet, és akkor még komolyan vettem, próbáltam utána olvasni ennek az egész históriának. Az elemzések egyik fő kérdése az volt, hogy az oktatásban egyáltalán mit értsünk "termék"-en, hiszen az eredetileg a gyártó és szolgáltató cégekre kidolgozott ISO rendszerekben ez volt a központi fogalom. Voltak olyan elképzelések, hogy az oktatás terméke a végzettséggel kibocsátott tanuló, vagy a kétféle tudásszint (amivel bejött és amivel elmegy) közötti különbség. Ez ugye csak vicc lehet. Na és akkor olvastam valahol (?) egy igencsak jó gondolatot: az oktatásban a termék az iskolában eltöltött időszak, ahogyan azt a diák (és a tanár) azt megélik. Ezzel én nagyon egyet tudtam érteni, és talán most is alkalmazhatnám. Érdekes, ugye? Nem nézzük a végeredményt, lett bizonyítvány, vagy nem lett, tanultál valamit vagy sem. A kérdés az, hogy hogyan élted meg az együtt töltött egy évet? Ha jól belegondolok, ebben tényleg minden benne van!

E-learning módszerek az iskolák napi gyakorlatában - konferencia után

2010-10-26T01:43:00.000-07:00

Hornyák Judit írja:
"Azt azért sajnálom, hogy ilyen kevesen vettek részt, én azt hittem először, hogy a pécsi Sportcsarnokban rendezik, és benn nyilván egy tűt sem lehet leejteni majd, valamint kinn is több ezres tömeg várakozik (persze reménytelenül) a bebocsátásra... Hát, tudjuk be annak a dolgot, hogy éppen egyidőben Budapesten zajlik a Digitális tábla konferencia, bár ahogy olvasom az ottani "élőt", az előre beregisztrált 400 helyet foglalóknak ott is híjja van... Csak nem az történt, hogy még azóta is azon tanakodnak egyesek,hogy ide vagy oda??" (http://judit-macska.blogspot.com/)

Én meg azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy most szinte csak mi voltunk együtt - akik a tenegenes egy év után fél szavakból is értettük egymást. Kíváncsi lennék, - meg is kérdezem majd - hogy aki belecsöppent erre a két napra, vajon mennyire értette, hogy miről beszélünk - bár az előadások az előadók tenegen utáni munkáiról szóltak.

A gyüttment mesél

2010-10-26T01:41:00.000-07:00

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani Benedek Hajnalka: "A gyüttment mesél" című könyvét (Underground Kiadó, Bp. 2010.), feltétlenül el kell olvasnotok! Hihetetlenül mély, ugyanakkor szellemes, élvezetes olvasmány, hiteles "kórkép" az életünkről. Még azt se mondhatnám, hogy pesszimista, mert minden szó mögül átsüt a soha meg nem törhető hivatástudat, és a kölykek mélységes-mély szeretete. Idézek egy kicsit, hogy értsétek, miről beszélek:

"Akár kacarászhatnánk is azon, hogy a mindennapokban a gödör aljára rugdosott tanító, tanár, oktató az, akiktől kicsiny társadalmunk a szépséges jövő kiművelt kútfőit várja. Valamint azt, hogy főnixmadárként újjászülessen nap, mint nap, saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból, esténként tükörbe nézve bírálja felül a képzésen tanult módszertant, évente újítsa meg intézménye pedagógiai programját, vezessen mindenre kiterjedő dokumentációt minnden munkája minden pillanatáról - tegye ezt posztmodern társadalmi szereplőként elektronikusan. Ha ideje engedi, javítsa és javítassa ki a munkáját aktívan támogató minsiztérium segédanyagait - amelyektől egy jobb képességű kamasz röhögőgörcsöt kap. Mindezzel együtt igen, van mit sepregetnünk a saját házunk táján." (30. oldal)

Számomra a könyv sírnivalóan zseniális!
Egy a lényeg: OLVASSÁTOK EL!

Benedek Hajnalka fejlesztő pedagógus egy kis városban, évtizedek óta foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel. Az "Olvasóka" című oktató multimédia szerzője, ami arról híres, hogy szemben a többezer, drága pénzen kifejlesztett multimédiával szemben, nem a fióknak készült, és lehet, hogy amióta elkészült 2005-ben, technológiailag elavult, a gyerekek ma is boldogan használják.

Netgeneráció

2010-05-18T08:00:00.000-07:00

Az első komolyabb tanulmány amit ezzel kapcsolatban olvastam egy amerikai felmérés eredményeit foglalta össze - és mondhatom szinte faltam a több száz oldalas elemzést. (1)

A felmérés eredménye nagyon passzolt ahhoz, amit én a saját gyerekeimen (otthon és az iskolában) tapasztaltam: türelmetlenek, eredmény-orientáltak, nem szívesen olvasnak hosszú szövegeket, a vizuálisan közölt információt jobban elfogadják, "multitaszk-ban üzemelnek", stb. DE: ragaszkodnak a jó tanárokhoz, nem igazán szeretnek teljesen egyedül tanulni, legyen a felkínált eszköz egy csodás multimédia CD vagy internetes forrás.

Mivel éppen akkor zajlott egy tanár-továbbképzési programunk az Interneten, felvetettem a kollégáknak, hogy kérdezgessék már meg a gyerekeiket arról, hogy ők mennyi időt töltenek el naponta "számítógépezéssel", és mit is csinálnak, amikor "neteznek". Az egyik tanárkolléga írásos felmérést végzett az informatika fakultációs gyerekeivel, és megkaptam tőle az értékes forrást beszkennelt változatban. Pontosan tudtam, hogy a felmérés nem reprezentatív, nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni, mégis több napig silabizáltam az irományokat (rendszereztem, kategóriákat képeztem stb.), egyszerűen azért, mert hajtott a kíváncsiság. Igazából azt szerettem volna kideríteni, hogy találok-e valami hasonlóságot a hatalmas amerikai felmérés következtetéseivel. Alig merem leírni, hogy találtam, vagy mondjuk úgy "találni véltem". Azóta eltelt két év, a felmérést az idén sokkal fejlettebb technikával a Tenegenen megismételtük. Az online kérdőívet most 1086 diák töltötte ki, és megindult a beszélgetés a felmérésben részt vevő tanárok között a fórumon. A kutatást sokkal szakszerűbben Dr. Fehér Péter (ELTE) és Hornyák Judit (Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola, Budapest) folytatta, és bár a a komoly kutatás még csak most kezdődik, az eddigi eredményeket röviden összefoglalták.
Netgeneration in Hungary, 2010

Időközben támadt egy kis problémám a fórumon kialakult beszélgetés és az említett publikáció kapcsán. A tanárok egyöntetű véleménye, és a publikáció következtetése egyaránt ez: "Magyarországon a netgeneráció még várat magára". Na ezt én nem értem. Mit neveznek a szakirodalomban "netgenerációnak"?

Azok az 1980 után született fiatalok, akik beleszülettek a a digitális korszakba, akik kiskoruktól kezdve használják a számítógépet. Ennyi, és nem több.

Akkor miért is mondjuk, hogy itthon a netgeneráció még várat magára? A mi felméréseinkből is az derül ki, hogy a magyar gyerekek legalább annyi időt töltenek a számítógép előtt mint a fejlettebb országbeli társaik. (2) (Természetesen vannak óriási különbségek a lehetőségeik tekintetében, de most az átlagos anyagi körülmények között élő gyerekekről beszélek.) Azt is mondhatom, hogy ugyanannyi időt pazarolnak el hülyeségekkel a neten, mint nyugat-európai, amerikai társaik. Ugyanúgy fel vannak szerelve mobiltelefonnal, ugyanúgy igyekeznek "folyton bekapcsolva" lenni, és lógni a neten, szóval minden lehetőséget megragadni amit a technológiával átitatott korszak kínál nekik. Számomra az, hogy létezik Magyarországon a netgeneráció, az nem kérdés! Ez egyszerű szillogizmussal adódik.
Nagyon nem szeretnék azon sajnálkozni, hogy a gyerekeink a neten nem tanulnak, hanem csetelnek. Ez tény, ezen nincs mit rágódni.

Én azt gondolom, hogy azt lenne fontos kutatnunk, hogy:

1) Igaz-e, hogy a mai gyerekeknél eltolódik az ismeretbefogadás a bal agyféltekés funkcióktól a jobbosak felé?
2) Igaz-e, hogy az a médium, amit túlsúlyosan használunk, megváltoztatja az érzékelési, tanulási, ismeretszerzési funkcióinkat?
3) Ha netán az előbbi kérdésre pozitív a válasz, valóban változtatni kell a tanítási módszereinken, ha a mai nemzedéket jól szeretnénk tanítani?
4) Mit tehetünk, mi tanárok, hogy a kölykök sok-sok elfecsérelt netezési idejét a saját malmunkra (és persze az ő saját malmaikra:)! hajtsuk?
5) Vajon nem a "tipográfiai ember" csapdájában vagyunk, amikor kijelentjük, hogy az írott szöveg az egyetlen igazi médium?
6) Amúgy mellesleg, nincs véletlenül igaza Ken Robinsonnak (és néhány hazai pszichológus szakembernek is :)) abban, hogy a mai iskola túlságosan a bal agyféltekére koncentrál?

És még folyathatnám, de mivel nem szeretnék a tudományos értekezés igényével fellépni, egyszerű tanárként ennyit kérdezek, mert ez érdekel!

(1) Educating the Net Generation, Diana G. Oblinger and James L. Oblinger, Editors, 2005 EDUCAUSE. http://www.educause.edu/educatingthenetgen/)

(2) "A generációkról szóló elméleteknek általában az a funkciója, hogy jól érzékelhetővé és megfoghatóvá tegye azokat a kulturális, szocializációs különbségeket, amelyek a különböző korosztályok között megfigyelhetőek. Az ezekhez az elméletekhez kapcsolódó frappáns és sommás elnevezések ugyan Magyarországon kevésbé elterjedtek, de sokak számára ismerős lehet a második világháború után, az 1950-es, 1960-as években született „baby-boom” generáció, de elterjedt a döntően az 1970-es években születetteket leírni hivatott „X-generáció” is. Az ábécében sorban haladva őket követi az 1981 és 2001 között született „Y-generáció”, (szokás őket a milleniumiaknak is nevezni), illetve a legfiatalabbaknak kijáró „Z-generáció” kifejezés. E két utóbbi generáció egyik legfontosabb ismertetőjele, hogy ők már beleszülettek abba a világba, amelyet egyre inkább meghatároznak a különböző digitális technológiák: ők tehát az IT-generáció.) (Ithaka: Ságvári Bence "Az IT generáció Technológia a mindennapokban: kommunikáció, játék és alkotás" http://www.ithaka.hu/Kezdolap?&news_id=17&page=details)

EOCAPE

2010-05-06T14:24:00.000-07:00

Részt vettünk a Tenegennel az ECOAPE (European Civil Organisation's Activity in Public Education) 2010. május 5-én a Pszichológiai Intézetben tartott konferencián. A MOSTart Nemzetközi Kulturális Közhasznú Egyesület, a konferencia szervezője meghívtak bennünket, hogy mutassuk be a résztvevőknek a Tenegen eddigi tapasztalatait.

Hogyan fejleszthető az államilag fenntartott intézmények menedzsmentje és struktúrája? Milyen szerepet kaphatnak ebben a civilek?
Milyen típusú külsős együttműködések képesek frissíteni és hatékonyabbá tenni az intézményi szakmai munkát?
Milyen, a hagyományos szervezett képzésen kívüli nonformális tanulási lehetőség bevezetésében nyújthat segítséget civil együttműködés?
Hogyan befolyásolja az intézményi kapacitás fejlesztését a közoktatási és civil szféra együttműködése?
Melyek azok a forrásteremtő lehetőségek, melyek mindkét együttműködő fél előnyére szolgálnak?
Milyen jó gyakorlatra, újfajta kommunikációs eszköz alkalmazására vagy innovatív módszertani megoldásra van már példa az együttműködés terén Magyarországon?
Az előadásokat követő műhelymunkán lehetőség van a nemzetközi résztvevők ismerkedésére és pályázati konzorciumok összeállítására.

Az előadók:
Dr. Trencsényi László, dr. Hunya Márta, dr Gyarmathy Éva, Kulcsár Zsolt és jómagam.

A konferencia nemcsak azért volt számunkra hasznos, mert lehetőséget kaptunk a Tenegen népszerűsítésére. A Prompt Oktatóközpont évtizedek óta együtt dolgozik civil szervezetekkel az általuk koordinált projektben elsősorban képzőként, e-learning megoldások fejlesztőjeként, tehát sem a téma, sem a civil szemléletmód nem volt idegen számunkra. Az azonban mégiscsak meglepő volt, hogy az előadadók mennyi, a Tenegen elképzeléshez nagyon közel álló gondolatot érintettek.

Dr. Trencsényi László a közösségi iskolákról beszélt, nagyon sok olyan kérdéskört érintve, ami bennünket is évek óta foglalkoztat, többek között azt, hogy bizony a Mária Terézia által meghozott, akkor forradalminak tekinthető újítás, hogy az iskolákat a helyi közösségek érdkeszférájához kapcsolja - ma már nem egészen úgy működik, ahogyan kellene. A centralizált oktatásszervezés, a helyi önkörmányzatok fennhatósága nem minden esetben képes a helyi kisközösségek és az iskolák érdekeit szolgálni. Gyakran sérül az iskolák és főként a tanárok önállósága. Hogyan kapcsolódik ez a gondolat a Tenegenhez? Az elmúlt évek e-learning fejlesztéseinek egyik legnagyobb hibája. Én azt a címet adtam az előadásomnak, hogy: "Kérdezd a tanárokat!" A Tenegenes fejlesztés egyik fő célkitűzése az, hogy megkérdezze a tanárokat: ők hogyan tudnák alkalmazni az e-learning 2.0-ás eszközöket a saját pedagógiai gyakorlatukban.

Az elmúlt évek központi irányítású e-learning fejlesztései nem értek célba. A ráfordítások nem hozták meg a kívánt eredményt. Nem "intézményesülnek" az e-learning megoldások. Egyik fő indokként azt szokás mondani, hogy a pedgógusok nem rendelkeznek a szükséges IKT kompeteneciákkal. Biztos, hogy ez a pedagógusok hibája? Megkérdeztük őket? Bevontuk őket? Megfelelő módszerrel mutattuk meg a hálózati tanulásban rejlő lehetőségeket? Elképesztő, hogy a web 2.0 korszakában, amikor a szakemberek arról áradoznak, hogy milyen egyszerűvé vált az interneten való megjelenés - bárki pillanatoka alatt szerzőtárssá válhat az online közösségeben, akkor még mindig úgy kell emlegetnünk bizonyos szolgáltatásokat (például az RSS-t), mindha valami tudományos csoda volna. Pedig ha nem hókusz-pókuszolunk, akkor egy pillanat meg tudjuk mutatni a magyar szakos tanárkollágának is, hogy mennyire egyszerű ez a dolog, és milyen hasznos lehet a saját oktatási munkájában is, ha fontosnak tartja, hogy közeledjen a netgeneráció elvárásaihoz. Erről szól a Tenegen. Nem kioktatni szeretné a tanárokat arról, hogy lám-lám mennyi olyan csodás web 2.0-ás "kütyü" létezik, amit ő nem ismer, hanem: demisztifikálni a technológiát, és megkérdezni őket, mint a pedagógia hivatott és kreatív szakembereit, hogy milyen haszna lehetne ezeknek az eszközöknek az iskolában!

Nagyon érdekes volt Hunya Márta előadása a projekt alapú tanítási módszerekről. Előadása végén kiemelte: a projekt alapú oktatás nem képzelhető el IKT eszközök nélkül. A gondolat folyatatásaként magamban sorra vettem, hogy a Tenegenben bemutatott web 2.0-ás eszközök (üzenőfal, könyvjelző gyűjtemény, személyes weboldal, történetmesélő alkalmazások, stb.) milyen hasznosak lehetnének a csapatmunkában!

A Tenegen projekt egyik fő kérdésköre: hogyan tanítsuk a netgenerációt? Dr. Gyarmathy Éva előadásában egyszerre hallgathattuk a kutató pszichológust, és a kutatási eredményeket a gyakorlatban alkalmazó mentor tapasztalatait. Gyarmathy Éva arról beszélt, hogy a tanári munkában nem lehet (nem szabad!) figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a "digitális bennszülöttek" másként "veszik az adást", másként dolgozzák fel az üzeneteket, és másképpen reagálnak az eléjük állított feladatokra mint elődeik. Hihetetlenül érdekes számomra mindaz, amit az előadó azokról a kommunikációs nehézségekről mondott, amivel a kisiskolások tanárai naponta szembesülnek. És ami a legfontosabb, Gyarmathy Éva az elméletet gyakorlattá gyúrva, "kézzel fogható" ötleteket, megvalósítható pedagógiai módszereket javasol az arra igényt tartó tanároknak.

Kulcsár Zsolt a konnektivizmusról , és az első hazai konnektivizmus tapasztalatairól beszélt, nagyon látványos, világosan felépített előadásban. Természetesen ő is megemlítette a netgenerációt, hiszen a konnektivizmus, a hálózati tanulás a jövő tanuláselmélete, amit a pedagógia nem hagyhat figyelmen kívül, ha célja a jövő generáció tanítása. A Tenegen első moduljának kérdése: ismered a diákjaid tanulási, netezési szokásait? Tudod, hogy naponta mennyi időt töltenek a neten, és mivel foglalkoznak? Hogyan lehetne ezt az időt a pedagógiai célok érdekében hasznosítani? A kurzusban résztvevő tanárok egy közösen szerkesztett kérdőívet töltöttek ki a diákjaikkal (1086 diáktól kaptunk választ!), és a tanárkollegákkal közösen elemeztük az eredményt. Nagyon érdekes dolgokra derült fény, például arra, hogy az iskolapadokban ülő diákok többsége bizony csak fogyasztója és nem alkotója a webes tartalmaknak. Tehát hogyan tovább? Ezt a kérdést nem az oktatáspolitikának, hanem a tanároknak kell megválaszolniuk!

Végül egy nagyon érdekes előadást hallhattunk Pethő Melindától, aki egy korábbi EQUAL projekt történetét mesélte el. A projekt keretén belül sok-sok (sajnos a pontos adatot nem jegyeztem meg) roma fiatal tanuhatott, érettségizett le, szerzett OKJ bizonyítványt és kapott munkát. Ami különösen figyelemfelkeltő az az, hogy az 50%-uk (!) még ma is dolgozik, sikerült tehát olyan eredményt létrehozni, ami képes volt túlélni a támogatási időszakot.

Összefoglalva: nagyon hasznos, élvezetes és szakmai értékekben számomra különösen gazdag rendezvényen vehettem részt, még egyszer köszönöm. Remélem, hogy ez a rendezvény kezdete a további együttműködésnek.

A konferencia főbb honlapja: a www.mostart.org/ecoape

Kurátor, tutor, instruktor, mentor, facilitátor? Van még?

2010-02-20T09:37:00.000-08:00

A közösség formálódásában - legyen az bárhol, a valódi vagy a virtuális térben - óriási szerepe van annak a személynek, aki irányító szerepet kapott - tutorál, instruál, mentorál! (Idétlen szavak, nem?)

Nem sok szó esett eddig arról, hogy az online képzésben milyen szerepe van a "tanárnak"? Minek az idézőjel? Már fogalmam sincs minek nevezzem! Ismerjük az instruktor (a szakmai tartalomért felelős), tutor (szervező, útmutató, segítő), mentor ( személyesebb a kapcsolata a tanulóval, nem eligazít, hanem tanácsol - a tanulót közelebbről ismerve, mint a tutor). Ezek az elnevezések nem igazán illenek a nyelvünkbe - de tud valaki jobbat. Na és végül a legújabb (legalábbis itthon kevéssé használt) a kurátor.

"A kurátor az osztálynak felkínált tartalmakban, forrásokban, a vitára bocsátott fogalmakban van jelen. A színfalak mögül vezényel: értelmez, irányít, provokál, és persze eligazít. Méltányolja a tanulók autonómiáját, megérti a frusztrációt, amit az ismeretlen területen való térkép nélküli bolyongás okoz. A kurátor kiváló tanuló (!). Nem "kiosztja" a tudást, hanem kialakítja azt a teret, amelyben létrehozzuk, felfedezzük az újat, összekapcsoljuk a szálakat. A kurátor jól ért a saját szakterületéhez, de nem ragaszkodik a hagyományos, tanárközpontú hatalmi szerephez. A kurátor egyensúlyt teremt az egyes tanulók szabadsága (igénye) és a felfedezésre váró témakör körültekintő (óvatos, megfontolt) taglalása között." (Stephen Downes, 2005?).

"An expert (the curator) exists in the artifacts displayed, resources reviewed in class, concepts being discussed. But she’s behind the scenes providing interpretation, direction, provocation, and yes, even guiding. A curatorial teacher acknowledges the autonomy of learners, yet understands the frustration of exploring unknown territories without a map. A curator is an expert learner. Instead of dispensing knowledge, he creates spaces in which knowledge can be created, explored, and connected. While curators understand their field very well, they don’t adhere to traditional in-class teacher-centric power structures. A curator balances the freedom of individual learners with the thoughtful interpretation of the subject being explored."

Azért zavaró ez az egész, mert ha beleolvasunk bármelyik pedagógiai szakkönyvbe, nagyjából ugyanezek az elvárások fogalmazódnak a "ki a jó tanár" címszó alatt. Ugyanakkor minden "jó" tanár tudja, hogy mennyire nehéz a valóságban ezt a formát tartósan hozni. Lejáratták a szót azért, mert tényleg katasztrofális az oktatás, mintha minden rosszért a tanár (vagy a szó) lenne a felelős.

Na mindegy, nem is erről akarok írni, hiszen tudjuk, hogy a spanyol viaszt legalább évente egyszer feltaláljuk - ettől sajnos a dolgok nem változnak. Miért ne szállhatnék be én is a feltalálók közé :) ? Szóval: óriási jelentőséget tulajdonítok az online képzésben, a közösség-formálásban a tanárnak. Tegyük fel, hogy van egy jó kis platform, megtervezzük a kurzust, pontosan tudjuk hogy mit akarunk elérni, vannak jó online tartalmak, források. Mindez semmi. A lényeg: a tanárnak jelen kell lennie, figyelnie kell mindenkire, folyamatosan reflektálnia kell, buzdítani, provokálni, kapcsolatokat építeni, stb. stb. Ha ez nem működik, nagyon kicsi az esély az intenzív együttműködésre!

Intenzitás és a twitter

2010-02-15T23:32:00.000-08:00

Mit tudunk a hálózatok, az online közösségek életciklusáról? Mi a tartós fennmaradás feltétele? Hogyan, mitől változik az intenzitás? Ezt szeretném végiggondolni egy öt hónapig tartó online Tenegenes képzés kapcsán. Az apropó egyszerű - én most rákényszerülök, hogy a htk01-ből kilépjek egy időre. Talán éppen erre volna jó a Twitter? Áthidalja azokat az időszakokat, amikor hiába kötödőm a témához, nincs módom az érdembeni kapcsolódásra? Figyelhetek a twitteren, csiripelhetek, jelezve, hogy azért nem tüntem el teljesen? Hmmm, ez talán nem is annyira rossz gondolat...

Fogalomtérkép - jegyzetelés - vizualizáció

2010-02-11T00:29:00.000-08:00

Tegnap meghallgattam a Makány Tamással folytatott beszélgetést a lineáris és nemlineáris jegyzetelésről, és következő gondolatok jutottak eszembe:

bizonyításra nem nagyon szorul, hogy a jól szerkesztett, strukturált jegyzetelés hatékonyabb, mint lineáris, egybefolyó szövegben való rögzítés
vajon hogyan lehet valakit megtanítani a strukturált jegyzetelésre? A nemlineáris jegyzetelés hátterében komoly kognitív képességek állnak, nem? Ha valaki jó az összefüggések gyors felismerésében, gyors a csomópontok összekapcsolásában, akkor képes erre. A jegyzetelési képesség csak egy megnyilvánulási formája az egyéb képességeknek, nem?
a fogalomtérkép készítés egy folyamat: segít a vizualizáció egy fogalomrendszer megértésében, egy koncepció felépítésében. Mi köze ennek a jegyzeteléshez? Szerintem semmi: egy előadás hallgatása közben figyelünk, megpróbáljuk megérteni amit közvetíteni próbál az előadó, teljes képtelenség azt feltételezni, hogy eközben képesek vagyunk az adott témakör fogalomtérképét felvázolni. Mit gondoltok?
a fogalomtérkép csak egyféle eszköz, amit mostanában főként a humán területek fogalomrendszerének vizualizációjára alkalmaznak. A műszaki tudományokban, szoftverfejlesztésben kezdetektől alkalmaznak vizualizációs tervező eszközöket (lásd blokkdiagram, folyamatábra, logikai adatmodell, UML diagramok, stb.). Ezek összetetteb geometriai szerkezetűek mint a fogalomtérkép, méretük nerm korlátozott, azzal a céllal készülnek, hogy az elképzelést mások is megértsék, csoportmunkát feltételeznek. A fogalomtérkép sokkal személyesebb, ha egy összetettebb koncepciót prezentál, akkor a szerző magyarázata nélkül nehezen érthető. Ez persze nem általános, hiszen ha egy csoport hosszabb ideje egy bizonyos témakör elemzésével foglalkozik, valaki készíthet olyan fogalomtérképet amely a többiek számára világosabbá teszi az összefüggéseket - persze megint csak az illető egyéni látásmódja tükrében.

Összességében a következőkre jutottam:

az előadás közbeni jegyzetelés szerintem nem kapcsolható közvetelenül a fogalomtérképészethez. Az igaz, hogy mindenkit ösztönözni és tanítani kell a strukturált jegyzetelésre, de erre nem a fogalomtérkép a legalkalmasabb.
a jegyzetet általában a megértés előtti állapotban készítjük, a fogalomtérképet megértés közben, ha már van valami elképzelésünk a dologról.
a fogalomtérkép lehet abszolut személyes (egyedül rágódunk valamin, miközben készítjük, a jegyzet külső hatásra, irányítottan zajlik - a belső mozgósítási szint alapján nagy lehet a különbség!)
a fogalomtérkép nagyon is lehet a közös gondolkodás eszköze az iskolában, a tanár által finoman irányítva, de a gyerekek kreativititásának érvényesülését elősegítve

Miközben bóklásztam, ezt találtam, és egy függőleges áttekintés után úgy látom, hogy a témakört több oldalról közelítik, érdemes elolvasni.

Joseph D. Novak, Alberto J. Canas: The theory underlying consept maps and how to use them (Florida Institute for Human and Machine Cognition)

http://cmap.ihmc.us/Publications/ResearchPapers/TheoryCmaps/TheoryUnderlyingConceptMaps.htm

Becserkészett a htk01...

2010-02-10T04:18:00.000-08:00

Most vagy "megállj"-t mondok, vagy becsődölök. A htk1-ben annyi érdekes új arcot látok, hogy nem tudok leszakadni, olvasok, olvasok, olvasok, boklászok a linkeken, és mindig akad valami, ami miatt nem bírom abbahagyni, pedig körmömre ég a munka. Felmerül bennem a kérdés, hogy ezt vajon meddig lehet így csinálni? Van egy ötletem a konnektivizmusról - amiről egyébként úgy gondolom, hogy önmagában csak egy szó az új technológiák által életre hívott kommunikációs jelenség megnevezésére, és mivel túl általános, lassan semmitmondóvá lehet, ha nem vigyázunk, vagy esetleg szerteágazik majd a különböző területekre, ahol is majd a területtől függően vizsgálódhatunk - azt gondolom, hogy a mostani a hétköznapokat felborító "rákattanós" állapot csak a kezdeti fázis, amiből létrejöhetnek az új szálak és jó esetben egy tartós közösség. Engem nem is igazán a felvetett témák ösztönöznek a kapcsolódásra(azért azok is), hanem sokkal inkább TI, itt mindnyájan a beláthatatlanul sokféle, számomra újszerű gondolkodásmóddal, egy-egy dolog számomra újszerű megközelítésével.

Visszatérve az előbbi közbevetésre a gondolatjelek között: nem a konnektivizmusról szeretnék gondolkodni, hanem arról, hogy az új kommunikációs lehetőségek hogyan hatnak a különböző életterekben, és közülük is a hozzám legközelebb álló területen, az oktatásban. Persze lehet, hogy ez a megközelítés messze nem a legjobb, de kicsiben szeretek gondolkodni, reménykedve, hogy hátha egyszercsak nagy lesz belőle. Kicsiben próbálkozunk a Tenegenes tanárokkal (http://tenegen.eu/tmoodle ), és ha látnátok, hogyan növekszik!

MindMeister oktavideók

2010-02-09T22:30:00.000-08:00

A Mindmeister egy webes fogalomtérkép-szerkesztő és megosztó, egyszerűen kezelhető, van egy alap- és egy fizetős változata. A fizetős változat annyiban tud többet az alapnál, hogy kínál néhány export lehetőséget, pl. a Microsoftos (lokálisan használható) MindManager-hez. Rövid, de velős videókat találsz itt róla, vendégként belépve: http://www.tenegen.eu/tmoodle/course/view.php?id=45.

Fogalomtérkép

2010-02-09T15:32:00.000-08:00

Nagyon szeretem ezt az eszközt, igaz, csak kb. féléve használom, de az utóbbi időben nem szívesen megyek komolyabb megbeszélésekre nélküle. Mire használtam eddig? Projektötlet bemutatására, vagy éppen a projekt közepén az aktuális helyzet és soron-következő feladatok szemléltetésére, egy képzés előkészítésénél a kompetencia-térkép összeállítására - ennyi így hirtelenjében.

Kicsit időigényes, mégis mindig ezt választom a papír-ceruza helyett. Persze nem a manuális rész veszi el az időt (a szoftverek többségének kezelése tényleg nagyon egyszerű), hanem a tipródás mindaddig, amíg magam sem tudom pontosan, hogy mit is akarok. Nem mondom, hogy tökéletesen le tudom rajzolni azt, amin éppen gondolkodom, de a leegyszerűsítésnek szerintem ez az egyik legjobb módja. Sokféle eszközt kipróbáltam, először a FreeMind-ot, Vue-t, végül leragadtam a MindManager-nél és a Mindmeister-nél. Mik az előnyei? Miért éri meg? Ha egyszer elkészül, hihetetlenül könnyű róla beszélni. Szép, tömör megfogalmazása annak egy A4-es vagy egy képernyőnyi oldalon, amiről amúgy esetleg oldalakat kellene írni. Nagyon előnyös lehet az együttműködési és beágyazási lehetőség, ha webes megosztóval dolgozunk (a MindMeister). Az EUs projektünkben a külföldi partnerekkel közös alkotásként készült egy kompetencia térkép.

A fogalomtérkép javára szóljon az is, hogy amikor már annyira kezdett bonyolódni körülöttünk a Moodle környezet egy webes képzésben, hogy már nem csak a résztvevők, hanem mi sem tudtunk benne eligazodni, akkor is egy ilyen ágas-bogas rajzolat segített, amit Farkas Robi (frobben) készített.
Itt most éppen "megágyaztam" a Tenegen képzés moduljairól készült egyszerű kis áttekintőnek:

A Mindmeistert itt találjátok: http://www.mindmeister.com , ja és egy áttekintő az eszközökről, amit akkor találtam, amikor a nagy döntés előtt álltam, hogy melyiket is válasszam. Na azt már nem találom, de itt egy másik elég jó hely az eligazodáshoz: http://mappio.com/!

Konnektivizmus kurzus

2010-02-05T04:00:00.000-08:00

Regisztráltam a kurzusra, mivel a téma nagyon érdekel, de az időm nulla. Mégis - már az első néhány belépésnél is profitáltam, ami azért szégyen, mert hozzáadni meg nem tudok - a kommentelésre végképp nincs időm. Szóval mit is?

- Elővettem James Burke könyvét (mert valaki Kulcsiéknál hivatkozott rá), amit pár éve megvettem, beleolvasgatttam, és megint hihetetlenül megörültem annak, hogy előkerült. Olyan gyönyörűséges kuszaságban látja a világot - amiből valami csuda folytán rend kerekedik. Mindig ezt szerettem volna követni a tanításban (matematikában és informatikában is), és persze sohasem sikerült úgy, ahogy szerettem volna :D! Honnan jön az a fogalom, amiről beszélünk? Kinek és miért jutott éppen akkor és ott eszébe?

A másik elképesztő gondolatsora: sopánkodunk, hogy sorvad a szövegfeldolgozó készség, hogy a digitális nemzedék nem olvas, stb. Burke szép sorjában leírja, hogy minden egyes forradalmian új kommunikációs változás hasonló sopánkodást váltott ki. (Nem idézem, mert nincs nálam a könyv, pedig jó lenne, na mégis valami hasonló: “Dear Gutenberg, wonderful but what else can we do with it apart printing the Bible?”). A lényeg az, hogy hihetetlen "hálózatos" agya van ennek az embernek, tovább kell olvasnom. Köszi, htk01..

A harmadik - ez technikai: tudtam az ustream-ről, de most látom igazán, milyen jó.

Szóval, folyamatosan próbálok hátékázni a következő pár hétben, mert már az is valami, ha egy két csiripet el tudok csípni.

Na azért valamit próbáltam hozzátenni: az összes Tenegenes oldalra feldoptam az infót a kurzusról, röviden még angolul is, hadd csodálkozzon a világ, hogy Kanada után a magyarok láttak hozzá elsőnek! Amúgy, igaz ez?

Tenegen kurzus - az első két hét...

2009-11-05T14:37:00.000-08:00

Kezdem egy aranyos blogbejegyzéssel:

"Valami itt nagyon el lett számolva. Senki nem kalkulált az őszi szünettel? De az is tetszik, hogy a kurzusvezető is el van havazva."

Jaj de vicces :)! Hogy találta ki? Tegnap belemerültem a résztvevők blogjainak olvasásába. Órákig nem tudtam abbahagyni. A bejegyzések tele sziporkákkal, kedvességgel, nyíltsággal. Felmerült bennem a gondolat, kicsit kifordítva Ken Robinson-t:

Igaz, hogy az iskola kiöli a pedagógusokból a kreativitást?

Folyamatosan próbálkoznak, de amint a mellékelt ábra mutatja, ez nem jön össze senkinek!

A bejegyzésekben akadtak zsörtölődések is, szinte egytől-egyik jogos, eszembe nem jutott megbántódni. A másik gondolatom - szintén a blogok olvasása közben támadt - a kurzusban tökéletesen működik a "tanár-diák" szerepcsere. Rengeteget tanultam (tanultunk kollegáimmal együtt) a résztvevőktől (nyeltem egy nagyot, de bevalottam :)). Két hét alatt "kincs hegyek" halmozódtak fel a CMS-ben (a tartalom menedzsment rendszerben), folyamatosan gondolkodom, hogy lehetne megőrizni, tovább vinni, feldolgozni. Megpróbálok számokat mondani:

A kurzusban jelenleg körül-belül 90-en vagyunk aktívan jelen, de az első kredites házit eddig csak 52-en adták le (!). A fórumokon a hozzászólások száma 450 körül van, a belső blogokon 23 képernyő oldalnyi bejegyzés (egy oldalon 10-15 bejegyzés a szöveg hosszától függően). Ehhez jönnek a szépséges külső blogok, a pillanatnyi állás szerint 30 darab. Végül a kérdőívekben 640-nél tartunk. Átlagosan 5-6-an vagyunk fenn az oldalon folyamatosan reggel 8-tól, az utolsók este 11-körül szokták becsukni az "ablakaikat".

Közben naponta voltak technikai problémáink, és újabb, meg újabb ötleteink - ez is, az is szaporította a munkát. Ahogy nekiláttam a blogok olvasásának, egyre inkább belemerültem, és óriási hiányérzettel zártam: rájöttem, hogy képtelen leszek mindet elolvasni, különösen, ha mindegyiknél eszembe jut valami, és ha pár szóban is, de megpróbálok reflektálni. Mindannyiótoknak ajánlom: lapozzatok bele a belső blogokba - csak vigyázzatok, bele ne feledkezzetek, mert a család nem kap vacsorát, vagy aki megfőzte, dühös lesz, ha a gép mellett akarod elfogyasztani.

Valóságos megkönnyebülés volt rájönni, hogy nem tudjuk a kérdőívek feldolgozását ezen a héten lezárni. Többen jeleztétek, hogy ez a tempó tarthatalan - mi is így éreztük, és meghirdettük a pár napos pihenőt. Hirtelen a szokásosnál nagyobb csend lett a Tenegenen.

Mi is történt valójában? Időnként az a benyomásom, mintha olyan emberekkel "beszélgetnék", akiket évek óta ismerek. Irigykedve olvastam egy blogon: "Figyelj, akár össze is futhatnánk egy találkára, hiszen itt lakunk egymáshoz közel". Egyszerre találom ijesztőnek és rendkívül izgalmasnak a pár nap alatt exponenciálisan növekvő tudáshalmazt amit közösen felhalmoztunk, és töröm a fejemet, hogy hogyan lehet a következő pár hónapban valamiféle rendet vágni. Tudjátok, úgy, mint ahogyan az óra végén szépen összefoglalunk. Az a gyanúm, hogy ez nem lesz egyszerű. Évek óta fenn vagyok a neten, de ilyen inspiráló közösséget még nem éreztem magam körül. Azt gondolom, hogy itt kell majd feladni azt a jól bevált gyakorlatot, hogy egy kurzust elkezdünk, majd egy meghatározott időpontban befejezünk, mint amikor vége az órának, és becsukjuk magunk mögött az osztályterem ajtaját.

Tanul-tani

2009-09-27T05:51:00.000-07:00

Nagyon szép magyar szó a "tanítani", és mi más, ha nem nyelvrontás azt leírni, hogy "tanultani". Én sem nyelvújításnak szántam. Nem tudtam kitalálni jobbat arra, amit szerintem a XXI. század tanárainak csinálniuk kellene. Mi az, hogy "tanul-tani"?

Egyszerűen azt szerettem volna kifejezni, hogy mernünk kell tanulni attól, akit tanítunk, ahhoz, hogy tanulni tudjon tőlünk az, akit tanítani szeretnénk.

A jövő iskolája - és a mai

2009-09-26T13:37:00.000-07:00

Az egyik kollegámnak meséltem, hogy van egy fiatal srác ismerősöm, aki most kezdte a negyedik évet egyik egyetemünkön, és arról panaszkodott, hogy az első hat előadásból (különböző előadókkal) eddig öt volt 'dögunalmas' és egy volt jó. Az egyik előadó igen nehezményezte, hogy a diákok laptopon szeretnének jegyzetelni. Kezdtünk arról beszélgetni a kollegákkal, hogy ez a korosztály (20-25 évesek) egyre inkább a weben fogja pótolni azt, amit a suliban nem kap meg.

És a fiatalabbak? E-learning-gel foglalkozunk már évek óta, de arról csak sejtésünk van, hogy mit is csinál a tizenéves korosztály az interneten - annyit tudunk biztosan, hogy "lóg" rajta.

Elhangzottak a szokásos mondatok, hogy milyen jó sorunk volt nekünk a középiskolában, az egyetemen, mennyi emlékezetes tanárunk volt, és hogy, a helyzet a szóbeszéd alapján drasztikusan romlik - szóval már majdnem belementünk a szokásos nyavalygásba, fokozatosan eljutva ahhoz a kérdéshez, hogy vajon meddig tudják még tartani magukat ezek az intézmények. Ekkor jöttem én azzal, hogy kifejezetten kétségbe ejtő számomra a gondolat, hogy a gyerekeink, unokáink nem az osztályban, a jó kis, telefirkált padokban ülve tanulnak majd, hanem otthon, egyedül ülve egy szobában "e-learning"-eznek, és a "ne szórakozz, fiam" felszólítás arra vonatkozik majd, hogy "ne mással csetelj". Ekkor a kollegám mondott egy igen nagy okosságot: az általános és középiskolák legszentebb feladata nem az volna, hogy az atomfizika alapjait lefektessék a kölykök agyában, hanem az, hogy közösséget építsenek, kulturát, kulturáltságot közvetítsenek, azaz, hogy neveljenek. És éppen ez-az, ami a ma iskolájában egyre kevésbé sikerül. Na körülbelül itt hagytuk abba, és nem volt időnk megoldani a fogas kérdést, hogy hogyan is tehetnénk ez ügyben valami jót a mi e-learning-ünkkel, amiben mi nagyonis bízunk. De ami késik, nem múlik!